Mindig odafigyeltem arra, hogy mit eszem, de egy – 6 évvel ezelőtti – hirtelen bekövetkezett tragédia miatt teljesen megváltoztattam az étrendemet. Elhagytam különböző húsokat, és sokkal több egészséges ételt kezdtem fogyasztani. Ismerkedve a gasztronómia eddig ismeretlen területeivel – nekiláttam saját ételeket összeállítani. Mivel több helyen is éltem külföldön (és a vallásom miatt is), innen-onnan választott alapanyagok, fűszerek kerültek az ételekbe. Nem mondom, hogy speciális kajákat eszem, de szeretem magamnak összerakni a saját recepteket. 

A mostani kenyérreceptnek is több ezer hasonmása van a neten (vagy talán pont ugyanilyen is),  plusz, az alapötlet az olasz ciabatta kenyérből származik. Nincs benne semmi ördöngösség, azt hiszem, a világ legegyszerűbb kenyere. Mivel itt, az Egyesült Államokban szinte csődbe lehet menni, ha az ember egészségesen szeretne étkezni (azt hiszem, egy kicsit túl is tolom ezt a dolgot: azonnal rámegyek az összetevőlistára, amint leemelek valamit a polcról, legyen ez „organic” (azaz bio), vagy sima termék – mondjuk, ez már otthon sem volt másképp), úgy döntöttem, a lehető legtöbb dolgot inkább otthon megcsinálom, amivel egyébként elég sokat lehet spórolni. Így kezdődött a kenyérkészítés is. Irtó finom kenyeret találtam az egyik bioboltban 5,5 dollárért (1595 forint!, miközben kb. fél kilós kis vekni*), és mivel volt rajta összetevőlista, elkezdtem a neten kutatni, hátha találok egy olyan receptet, ami hasonlít erre a kenyérre. Találtam.

Az első pár heti próbálkozásaim teljes kudarcot vallottak. Vagy túlsütöttem, vagy rágós volt a belseje, vagy meg sem kelt a tészta. Sehogy sem sikerült, pedig mindent az adott recept szerint csináltam. Aztán végső elkeseredésemben, új receptet vettem elő. Ezzel már jobb lett a végeredmény, de még mindig nem olyan, mint amilyet szerettem volna. Azt hiszem, körülbelül 4-5 hónap kellett ahhoz, hogy kifejlesszem a saját receptem szerinti kenyeret, ami nemhogy olyan, mint amilyen a bioboltban kapható, hanem ezerszer jobb. (És még milyen jó lesz, ha kovászos lesz és nem élesztős, de erről majd máskor.) Lépésről lépésre leírom, hogyan készítem, hogy neked már egyből sikerüljön.

Hozzávalók

• 3 cup all purpose flour (kb. 420 gramm sima fehér liszt BL-55)
• 1/4 teáskanál (kb. 1 gramm) porélesztő
• 1 evőkanál só
• 2 cup meleg víz (kb. 350 gramm víz)
• 1 evőkanál olaj

Az elkészítési folyamat

• A lisztet, a porélesztőt és a sót öntsd egy mély keverőtálba. (Sokan ezt a konyhapulton végzik – tál nélkül. Az nem az én világom, de mindenki döntse el maga, hogy melyiket találja kényelmesebbnek.) Ennél a lépésnél arra kell figyelni, hogy a sót és az élesztőt a tál két külön pontjába szórd, mert az élesztő sóval keveredve nem feltétlen fejti ki a hatását.
• A (kéz)meleg vízben keverd el az olajat, majd öntsd a liszthez. (Itt adagolással lehet kicsit játszani; figyeld, hogy a liszt mennyi vizet vesz fel. Sokszor kevesebb vagy több vízre van szükség – a liszt minőségétől függően.)
• Kézzel addig kavargasd (ne nyomkodd, ne dagaszd, csak szépen, lazán), amíg össze nem állnak az összetevők, és a tál fala is már nagyjából „megtisztul”. Igen, nagyon ragadós lesz a tészta. Nem baj, semmiképpen se adj hozzá több lisztet, nem kell. 
• Takard le a tálat alufóliával (még jobb, ha van teteje a táladnak) és tedd jó meleg helyre 8-14 órára. Annál jobb, minél tovább pihen, de ha csak 8 órád van erre – mondjuk, egy éjszaka – akkor is nagyon ehető lesz. Sőt, próbáltam már a négyórás változatot is. Azzal sincs baj, csak többször kell hajtogatni.
• Miután szépen megdagadt, és jó levegős (lukacsos) lett a tészta, jó alaposan lisztezz meg egy olyan felületet, ahol cipóvá tudod alakítani. Na, ilyenkor már én is a pultot használom, igaz, szilikonlapon dolgozom.
• Csorgasd ki a tésztát a tálból, de segíts rá kicsit kézzel is. Vigyázz, hogy ne nyomkodd nagyon össze a légbuborékokat. 
• Lisztezd be a kezed, és kezdd el közép felé összehajtogatni. Hajts rajta egyet balról jobbra, aztán felülről lefelé, jobbról balra és alulról felfelé. Vagy ahogy adja magát, a sorrend egyáltalán nem fontos. 
• Szórd meg a tetejét liszttel, tegyél rá folpackot, arra egy konyharuhát, és pihentesd a tésztát 30 percig.
• Újra hajtogatás jön – ha nagyon ragad a tészta, nyugodtan lisztezd be a felületét –, majd ismét pihentetés 30 percig. Ezt még legalább kétszer el kell játszani. Tapasztalataim szerint akkor a legjobb az eredmény, minél többször tudod hajtogatni. 
• Az utolsó hajtogatásnál formázd meg a cipót. Óvatosan fogd a két tenyered közé és pörgesd addig, amíg cipó formája nem lesz. 
• Tegyél sütőpapírt egy dutch oven (DO, öntöttvas lábas) aljára, szórjál rá durvára őrölt kukoricalisztet, és tedd rá a cipót.
• A cipó tetejét vágd be egy nagyon éles késsel, majd lisztezd jól be a tetejét. (Bármilyen liszt jó erre a célra.)
• Melegítsd fel a sütőt 450 ℉-ra (kb. 235 ℃), és amikor elérte a kellő hőmérsékletet, spriccelővel fújj kettőt a kenyér tetejére, tedd a DO tetejét a lábasra, és mehet is a sütőbe 30-40 percre. Én kb. 38 percnél szoktam levenni a fedőt, szeretem ha jó barna a kenyér.
• Ha letelt az idő, vedd le az oven tetejét, és további 20 percig (vagy ameddig a színe kívánja) süsd a kenyeret.
• Amikor kész van, vedd ki a DO-ból, rakd rácsra, és fújd le a tetejét vízzel. 3-4 spriccelés elég is. Hallani fogod, ahogy ropog a héja, nagyon klassz hangja van!
• Ezzel el is készült a kenyered, már csak arra kell ügyelned, hogy NE VÁGD FEL ADDIG, AMÍG KI NEM HŰL.

Ha melegen vágod fel gumis lesz a tészta, ezért nem élvezhető annyira az egyébként nagyon finom, házi kenyér. 

Tárolás

Tekerd két konyharuhába, így ropogós marad. Egy nap elteltével azonban már a konyharuhákra nem árt egy zacskót is húzni, hogy ne száradjon ki a kenyér.

Ha kérdésed van, írj levelet: barefooded@gmail.com

*Persze, nem igazán érdemes összehasonlítani az otthoni és az itteni árakat, mert ugye, a fizetések is teljesen mások. Nekem eddig ez nem sikerült, igaz, nem is nagyon törtem magam, hogy összejöjjön. :)